Békési Helyi Értéktár

Mivel a település közvetlenül a folyó mellett fekszik, ezért elengedhetetlen volt egy olyan védőtöltés, ami a teljes várost körbeveszi, így védve azt egy esetleges gátszakadás alkalmával. A békési körgát minden bizonnyal a Kettős-Körös medrének kialakítása után (19. század közepe) lett megépítve. A körgát magassága eltér a folyó normál gátjától, anyaga általában föld – belül lehet agyag –, vagy különösen veszélyes és fontos pontokon beton. A tetején rendes kocsiút lett kialakítva. Az intenzív településfejlesztési programokig nagyon jól láthatóan jelezte a település határát is. A 20. század közepén sok helyen meg lett bontva az új utak miatt, viszont még így is látványos elemét alkotja Békés város természeti földrajzának.

A régi lecsapolóerek több helyen is eltűntek, ezért az 1890-es évektől gondoskodni kellett a csapadékvíz elvezetésről az ármentesített területen. Az árterületre csatornahálózatot ástak, amelynek a végpontja a Körös-gát mellett létesített szivattyútelep lett. Ezek a csatornák a régi természetes ereket egészítik ki vagy kötik össze. Ilyen csatornák például a Vargahosszához vezető Holt-Körös csatorna, a Gyepesér, a Határér, a Büngösd-ér és a Sikonyi-csatorna. Az ármentesítés mellett a víztárolás és az öntözés feladatát is ellátják ezek a mesterséges építmények.

Békési Települési Értéktár Bizottság

4/2025. (II. 24.) számú határozata:

A Békési Települési Értéktár Bizottság a Békési Református Gimnázium mint történelmi jelentőségű intézmény a Békési Települési Értéktárba való kulturális örökségként történő  felvételét elfogadjuk. 

A Békési Települési Értéktár Bizottság 21/2025.(VI.23.) számú határozatával elfogadja a Békési Bérház Helyi Értéktárba való felvételét.

A Bérház a városközpont ékessége. Nagyságával és szépségével, díszes homlokzatával hívja fel a figyelmet magára. Benedicty József tervezte 1885-ben, eklektikus stílusban. Ebben az épületben működött egykor a Magyar Királyi Szálloda1 1896-tól a Kaszinó, 1949-től az ország első művelődési otthona, amelyről emléktábla tanúskodik az épületben. Ma benne találhatók a Galéria kiállítótermei, a felnőtt- és gyermekkönyvtár, illetve a földszinten kereskedelmi egységek. Az épület építészeti értékei figyelemre méltóak.  

A régi békési városházát 1803-ban építették, helyesebben megtoldották a XVIII.

század végén megyei tiszti laknak készült „L” alaprajzú, földszintes épületet

(megmaradó, ódon hangulatú részeit lásd a Petőfi utca 4. sz. alatt). Utcai homlokzata is

ekkor alakult ki. Udvarán tartották a bíróválasztásokat nyílt szavazással. 1848. június

15-én itt kiáltották ki fölényesen Békés város országgyűlési követének Táncsics

Mihályt. 1904-ben – részben a régi elbontásával – új, impozáns, eklektikus stílusú

városházat emeltek, középső, kiugró falrészi fülkéjében Irányi (Halbschuh) Dániel

(1822–1892) márciusi ifjú, 1872-től Békés város országgyűlési követének

mellszobrával. Az épület belső, jobboldali emeletes szárnyát az 1940-es években alakították ki.

Építéstörténeti és helytörténeti értéke, városképi jelentősége mellett

kiemelendő a város mindennapi életében nyújtott meghatározó, közösségi szerepe is,

mely egyben jelentős részben hozzájárul az épület értékéhez is.

I. Leírás:

Békés első esperese 1229-ben, maga az esperesség pedig 1236-ban tűnik fel először

forrásainkban. A reformáció 1517-es megindulása után rendkívüli gyorsasággal érkezett meg

Magyarországra, több jelentős központja alakult ki az alföldi vidéken, ezek egyike volt Békés

is. A 16. századi békési református iskolát nem kisebb személyiség, mint Szegedi Kis István,

a legtudósabb magyar református prédikátor alapította.

I.1. Építéstörténeti összefoglaló:

A hódoltság vége felé a helyi reformátusok kétszer építettek fatemplomot. A harmadikat és

egyben utolsót 1711-ben emelték. 1729-ben téglatemplomot emeltek, de ez hamarosan

szűkösnek bizonyult. Új templom építésére indítottak gyűjtést, és azt két évnyi építkezés után,

1734-ben fel is szentelték. 1773-ban újfent templomépítési kérelmet nyújtottak be, mivel

templomuk ismét kicsinek bizonyult. 1775-ben a templomot megnagyobbítják.

A mai református templomot 1781-ban építette Stoller András aradi kőműves. 1784-ben

kőtornyot kap. 1820-1823 között a vármegyénk épített örökségére és arculatára nézve máig

igen meghatározó erővel bíró idősebb Czigler Antal svájci származású építész tervei szerint

átépítették. Ekkor épült meg a karzata is. 1850-ben a szolnoki Molnár Antal tervei szerint

újabb bővítésre került sor, ekkor alakult ki a klasszicista főhomlokzata, az oldalhajókat a

toronnyal összeépítik. 1852-ben került a toronyra a körüljáró, majd egy év múlva az óra. A

templom mai formáját 1905-ben nyerte el, amikor a toronytörzset megemelték, a körüljárót

feljebb helyezték, és ekkor készült el a toronysisakja, valamint a törzs két oldalán az íves

záródású oromfala is.

I.2. Építészeti elemek leírása:

A háromhajós, homlokzati toronnyal és sokszögű szentélyzáró résszel épült, főként copf

stílusjegyeket hordozó ma is megcsodálható műemlék tehát többszöri átépítés eredménye. A

templomhajó végén, valamint az oldalhomlokzaton egy-egy portikus látható. A főbejárat a

karcsú toronytörzs egyeneszáródású szemöldökpárkányos ajtaján át vezet. A hajó

főhomlokzati részén kisebb méretű, hasonló kiképzésű ajtók, fölöttük szegmensívzáródású

ablakok, egyenes szemöldökpárkánnyal. A bejárati ajtó fölött a templomépítés adatait

tartalmazó emléktábla látható. A bejárati ajtó előtt ión fejezetes oszlopokkal alátámasztott,

oromzatos timpanonos portikusz figyelhető meg. Fölötte két szinten félkörívvel záródó zsalus

ablak, illetve ajtó, előtte vaskorlátos erkély, majd egyeneszáródású szemöldökpárkány

helyezkedik el. A vonalazott falmezőket a toronytörzs sarkain ión fejezetes, füzérdíszes

pilaszterek határolják, melyek két szintet fognak össze. A legfelső toronyszinten körüljáró

folyosó található, melyre íves keretbe foglalt ikerajtón lehet kijutni. Itt a falsarkokon felfutó toszkán pilasztereket a párkány kapcsolja a timpanonokhoz, mely fölött karcsú, rézfedésű,

párnatagos toronysisak nyúlik a magasba.

Az oldalhajók ablakai egymás fölött összefüggő falsávokban helyezkednek el. A falsávokban

a nyílászárók fölött egyeneszáródású szemöldökpárkány található. A falmezőket falsávok

osztják meg, melyek a templomhajót záró háromtagú főpárkányba csatlakoznak.

A hat boltszakaszos, kötött rendszerű, boltozással kialakított háromhajós belsőtér, mely a hajó

oldalain kosárív nyílású, a két rövidebb oldalon nyomott köríves nyílásokkal készült. A karzat

pilléreiről futnak föl a jellegzetes copf, füzérdíszes lizénák, melyből harántívek indulnak.

Belső berendezése, a szószék és a padok szintén az épületet meghatározó copfstílusban

készültek. A templomban található hazánk 2. legnagyobb orgonája, mely méretén túl

történetében is szerkezetében is számos egyediséggel bír, melyek révén értéktárunkban a

templomtól független, önálló értékként szerepel.

Békés meghatározó szereppel bír a magyarországi reformáció történetében, temploma mind a

hazai, mind a tiszántúli, sárréti, a történelmi bihari és békési protestantizmus történetének

meghatározó épített öröksége. A templom és gyülekezete révén mindez nem lezárt történet,

ma is él és folytatódik.

Építéstörténeti és helytörténeti értéke, városképi jelentősége mellett kiemelendő, a város

közösségi, kulturális életében vitt máig meghatározó szerepe is. A templom vitathatatlanul

országos jelentőségű tárgyi eleme annak orgonája, mely értéktárunkban is szerepel.

Mindezek ismeretében javaslom a református templom értéktárba vételét.