Békési Helyi Értéktár

Legyünk büszkék hagyományainkra, csodáinkra!

Az értéktárról

Az értéktárról:

A magyar nemzeti értékekről és a hungaricumokról jogszabály rendelkezik. A törvény elfogadásával párhuzamosan országos, megyei és helyi szinten is szerveződik az a feltáró munka, amely a magyar értékek gyűjtését, megőrzését szolgálja. Nemcsak a magyar nemzeti értékeket, hanem a helyi, települési különlegességeket is meg kell őrizni az utókor számára. Ezek megmentése érdekében nyilvánította ki szándékát Békés Város Önkormányzatának Képviselő-testülete, hogy létrehozza a Békési Helyi Értéktárat. Információk a bekesvaros.hu oldalon

2013-10-31 12:00:00

Békési vesszőfonás

Békésen a vesszőfonás a legnépszerűbb házi iparágak közé tartozott már az 1700-as évektől kezdve, mivel a Körösök mentén jelentős fűzligetek alakultak ki, így helyben adott volt az alapanyag.

Nagyon kevés olyan család volt/van Békésen, aki ne kötődött volna valamilyen módon a kaskötéshez vagy a kosárfonáshoz. Városunkban a kaskötésnek háziipari és mesterségszerű űzése között nyelvi különbséget is tesznek. Az a földműves ember, aki gazdasági célokat szolgáló kasfajták készítésével foglalkozott, kaskötőnek nevezték, aki viszont hivatásos mesteremberként foglalkozott a szakmával, az lett a kosárfonó. 

Az elmúlt évszázadok során a háziipari kosárfonás Békésen nemcsak fentmaradt, mint másodlagos megélhetési forrás, hanem fel is virágzott, a természeti környezetnek és a keresleti igényeknek köszönhetően. Az állandó munkahelyteremtés és szakemberképzés végett - egyedi példaként az országban - létrehozták településünkön a Magyar Királyi Állami Kosárfonó Iskolát, ami 1895-1927 között működött. A legjobb képzésre törekedtek, ennek köszönhetően nemcsak az ország különböző részeriről, hanem külföldről is érkeztek tanulók, a nyári továbbképzésre tanárok. Szakmai versenyeken, kiállításokon mindig előkelő helyezéseket értek el a békési kosárfonók, illetve az általuk zsűriztetett tárgyak. Az itt készített tárgyak közül a legismertebb az úgynevezett békési fotel, ami egyedülálló a fonott bútorok között. 

A vesszőfonás, kosárfonás napjainkban is él még a településen, de főleg nyugdíj mellett végzik a Békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezet egykori tagjai. A hántolástól a főzésen át a fonásig minden munkafolyamatot maguk végeznek, mert így biztosan tudják, hogy a háztól megrendelt termék kiváló minőségű lesz, akár a zöld vesszőből készült kast vagy a finomabb minőségű kézi kosarat készítik el a mesterek. 

A békési vesszőfonás a Békés Megyei Értéktár tétele!


2013-10-31 12:00:00

Békés-tarhosi Énekiskola

1946. szeptember 1-én az akkor Békéshez tartozó tarhosi Wenckheim kastélyban a vallás és közoktatásügyi miniszter határozata alapján megszervezték az Országos Állami Ének és Zenei Szakirányú Líceum és Tanítóképző Intézet, Ének-zenei Gyakorló Általános Iskola és Tanulóotthon, vagy a helyiek ismerik a Békés-tarhosi Énekiskolát.

A később röviden Állami Zenei Gimnázium és Zeneművészeti Szakiskola néven szereplő intézetben a tanítás hivatalosan 1947. január 7-én kezdődött, 63 általános iskolással és 10 líceumi diákkal. Az iskola tanterve és követelményrendszere a Zeneakadémia képzési programja szerint készült el. 

Az intézmény alapítója és igazgatója Gulyás György, aki később, mint a Debreceni Kodály Kórus vezető karnagya lett ismertté. Alapvető célkitűzése volt a falvak tehetséges gyermekeinek zenei nevelése. A „tarhosi szellem”, amely áthatotta az ott dolgozók, tanulók egész gondolkozását, közösségi életüket, munkaszeretetüket, a lélek melegét árasztja ma is. 

Az iskola rövid idő alatt országos hírűvé nőte ki magát. Megteremtette az énekléssel nevelés, a közösségi nevelés és a munkára nevelés összhangját. A vidék iskolája volt, az itt végzettek saját szülőföldjükre tértek vissza. A zenei képzést a Kodály-módszer szerint, elsősorban énekes alapokon valósították meg. Az állandósuló helyhiány szükségessé tette az épületek bővítését, ezt csak a Wenckheim-kastélyra húzott emelettel tudták megoldani. Az építkezés nagy élmény volt a diákoknak, akik a munkából is kivették a részüket. Az intézmény nagy vállalkozása volt a Zenepavilon építése (eredetileg pavilonrendszerről szóltak a tervek), melyet 1953. május 1-én Kodály Zoltán avatott fel. 

Az iskola fennmaradásáért folytatott hosszú küzdelem után végül pénzhiányra hivatkozva 1954. augusztus 28-án megszűnt az iskola működése. Az Énekiskola 8 éve azonban nem múlt el nyomtalanul, a tarhosi növendékek és oktatók számára egész életre szóló útravalót és útmutatást adott. 

Rövid fennállása alatt országos hírre tett szert, növendékei közül sok zeneszerző, közművelődési szakember és ének-zene tanár került ki. Diákként találkozhatunk Kossuth-díjas zeneszerzőnk, Szokolay Sándor, Kossuth-díjas költőnk, Csukás István, és a szintén Kossuth-díjas csellóművész, Mező László nevével a dokumentumokon. Megtalálhatjuk Mező Imre Szabolcsi Bence-díjas zeneszerző, Mező Judit népzenekutató, Bencze László fotóművész és Farkas Ilona (Mona néni, a szintén Kossuth-díjas Sebestyén Márta édesanyja) kézjegyét, de Gulyás György neve is gyakran felbukkan.

 

A Békés-tarhosi Énekiskola a Békés Megyei Értéktár és a Magyar Értéktár tétele!


2013-10-31 12:01:00

Gulyás György munkássága, tevékenysége

Gulyás György 1916-ban Köröstarcsán született, tanulmányait Szeghalmon, majd Debrecenben végezte, ahol végül tanítói végzettséget szerzett.

Bélmegyeren kezdte meg tanítói munkáját, mellette magántanulóként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán bővítette tudását. 1942-ben szerzett középiskolai énektanári oklevelet, zeneszerzés-karmesteri szakon. Az 1934-ben az országosan fellendülő „Éneklő Ifjúság” mozgalomnak ő volt a lelke. 1000 tagú, elemi iskolásokból álló kórusára máig is emlékeznek. 1942-45-ig Debrecenben, a „Dócziban” volt ének-zenetanár, a tanítóképző leánykórusát vezette.

1945-ben Emlékiratot nyújtott be az akkori VKM miniszteréhez, amelyben javasolta a Magyar Állami Énekiskola megszervezését. Ez az iskola „Tarhos” néven került bele a zenei és pedagógiai köztudatba, s a maga nemében egyedülálló volt. Elsőként valósította meg a gyakorlatban az énekes alapon történő zenei nevelést, Kodály pedagógiai koncepcióját. Gulyás György saját élete példájából kiindulva felkutatta az elkallódó, zeneileg tehetséges, tanulni vágyó falusi – tanyai gyerekeket és biztosította számukra a tanulás, a zenei képzés és továbbtanulás lehetőségét: intézményi keretben, kollégiumi háttérrel. Megvalósította a pedagógia egy sajátos kísérletét azáltal, hogy visszaadta ezeknek a gyermekeknek a zenei gyermekkorát.

Gulyás György az Énekiskola felszámolása után (1954. augusztusa) ismét Debrecenbe került, ahol 1954-től 1966-ig a Zeneművészeti Szakiskola igazgatója volt. Első jelentős sikerét az 1955-ben megrendezett „Bartók Béla ünnepi évvel” érte el. 1957-ben a debreceni Zeneművészeti Szakiskola felvette Kodály Zoltán nevét. A névadási ünnepség Kodály jelenlétében történt. Ő mondta az avatóbeszédet. Fontos momentum, hogy utalt a „tarhosi szellem átplántált örökségére”, miközben kijelölte a szakiskola teljesítendő feladatait is.

Ahogy Tarhos, úgy a debreceni Kodály Kórus is szerves része volt Gulyás György életművének. A szakiskola 1955-ben Gulyás György által alapított leánykórusa 1958-ban Kodály Leánykórus néven az angliai Llangollenben I. díjat nyert, majd 1959-ben Arezzóban hozott óriási áttörést. A kórus történetéhez még az is hozzátartozik, hogy 1971-től az ország egyetlen vidéki hivatásos együtteseként koncertezett. Sikereinek, külföldi útjainak a magyar kórusmozgalom is áldásos hatását látta.

Kezdeményezésére 1976-ban megrendezésére kerültek a Békési-Tarhosi Zenei Napok. Mint a rendezvény művészeti vezetője neves művészek, együttesek, személyiségek meghívásával, nem utolsó sorban az igényes koncepcióval elérte, hogy Tarhos neve ismét rangot kapott zenei körökben. Vallotta a megújulás szükségességét, ezért 1981-től a hangversenyek programját kiegészítette karvezető továbbképző tanfolyamokkal, és mesterkurzust is szervezett, amelyen kitűnő magyar karnagyok és külföldi professzorok foglalkoztak a hallgatókkal.


2013-10-31 12:02:00

Békés Városi Püski Sándor Könyvtár

A békési népkönyvár 1949-ben alakult meg a Bérházban. Állományát a Polgári Kaszinó és egyéb olvasókörök, valamint a helyszínen működő ifjúsági szervezet könyveiből alakították ki.

A könyvek kölcsönzése a Bérház egyik emeleti helyiségébe kezdődött, majd idővel egyre nagyobb részt, egyre több termet „foglalt” el az épületben. A kezdeti kis könyvtárszoba napjainkra egy 750 m² nagyságú szolgáltató térré nőte ki magát. Szolgáltatói tevékenysége: gyerekkönyvtár, felnőtt kölcsönző részleg, olvasóterem. Az olvasószolgálat mellett helyismereti gyűjtemény, informatikai részleg, folyóiratolvasó, valamint zenei gyűjtemény várja az érdeklődőket. Az intézmény a könyvtári tevékenységei mellet kultúrközvetítő, közösségépítő tevékenységet is vállal. A könyvtár 2010 óta viseli a békési születésű Dr. Püski Sándor könyvkiadó nevét. 2018-ban elnyerte a minősített könyvtár címet.


2013-10-31 12:03:00

Püski Sándor könyvkiadó munkássága és hagyatéka

Püski Sándor 1911-ben született Békésen, általános és középiskolai tanulmányait is itt végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1935-ben szerzett jogi diplomát.

Még ebben az évben elvette feleségül Zoltán Ilonát, aki négy fiúgyermekkel ajándékozta meg. Püski Sándor már az egyetemi évei alatt megismerkedett az akkor induló politikai mozgalmakkal és vált a népi irodalom elkötelezett szolgálójává. Felismerte, hogy a szellemi és politikai mozgalom átalakításához újságokra és könyvekre van szükség, ezért 1938-ban megnyitotta a „Magyar Élet” elnevezésű könyvesboltját és egy évvel később már ki is adta első könyvét. Az 1950-es évekig 150 könyvet jelentetett meg, amelyek a népi mozgalom íróinak műveit foglalták magukba, de nem riadt vissza az elsőkötetes szerzők alkotásainak kiadásától sem. Püski Sándor volt az ötletgazdája és fő szervezője az 1942-es és 1943-as híres szárszói konferenciának és a Magyar Élet-tábornak is. 

Püski Sándor és családja 1970-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 60 évesen újra kezdték a könyves pályájukat. 1974-ben New Yorkban megvásárolta a magyar negyedben található Corvin könyvesboltot, egy év múlva létrehozták a Püski Kiadót. A kiadott könyvet között szerepeltek az egykori Magyar Élet szerzői és olyanok, akik az akkori Magyarországon politikai okokból nem jutottak publikálási lehetőséghez. A New York-i Püski Könyvesház és Kiadó a nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált. A Püski házaspár 1988-ban hazatért, és itthon újra könyvesboltot nyitott, majd könyvkiadásra is vállalkozott. 

Dr. Püski Sándornak 1996-ban Békés Város Díszpolgára címet adományozták. 2009-ben hunyt el Budapesten. A békési könyvtár 2010-ben vette fel a jeles könyvkiadó nevét.

 

Püski Sándor könyvkiadói tevékenységéért kapott kitüntetései:

 

  • Bethlen Gábor-díj (1990)

  • Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1995)

  • Magyar Örökség díj (1996)

  • Bocskai István-díj (1996)

  • Pro Urbe Budapest (1996)

  • Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2001)

  • I. kerület díszpolgár (2001)

  • a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2002)

  • az Év könyve-díj (2003)

  • Magyar Művészetért-díj (2004). 

  • Szent István-díj (2005)


2013-10-31 12:04:00

Kecskeméti Gábor Kulturális Központ

Békésen 1949-ben nyílt meg az ország első vidéki művelődési otthona, amely akkor az 1885-ben Benedicty József tervei alapján épített Bérházban kapott otthont.

Sajnos az 1978-as földrengés okozta károk miatt nagyrendezvényre nem lehetett tovább használni a báltermet. Előtérbe került egy önálló kulturális központ kialakításának a terve. Az épület az Erzsébet-ligetben 1991-ben lett átadva. Az Ybl- és Széchenyi-díjas Bodonyi Csaba által tervezet komplexumban egy 420 férőhelyes színházterem, kamaraterem, klubszoba, két tanfolyami terem lett kialakítva. Ez az épület már méltón helyet tud adni színházi előadásnak, kisközösségeknek, amatőr művészeti csoportoknak. 2012-ben felvette az egykori békési olimpikon tornász, testnevelőtanár Kecskeméti Gábor nevét.


2013-10-31 12:05:00

Csuta Nemzetközi Művésztelep

Csuta György 1993-ban nemcsak létrehozta a Békés Művészetéért Alapítványt, hanem megrendezte a saját alkotóházában a Csuta Nemzetközi Művésztelepet is.

Az elmúlt negyed évtizedben közel 30 országból több száz művész fordult meg itt Kubától Ausztráliáig, Dániától Üzbegisztánig, Izraeltől Írországig. Minden évben lehetőség volt rá, hogy a helyszínre érkező civil látogatók is betekintést nyerhessenek az Alkotóház kulisszatitkaiba, megismerkedhessenek a művészekkel. A tábor alatt a város egy művészi szigetté alakult át, ahol a művészek egymás mellett, egymást inspirálva, együtt vagy külön-külön alkottak mindenféle művészeti stílusban. A művésztelep csúcspontja pedig mindig a zárókiállítás volt, ami a Békési Galériába tömegeket vonzott.


2013-10-31 12:05:00

Békési hímzés

Minden településnek vagy térségnek megvan a sajátos hímzés és színvilága. A békésiekét a szűcshímzések határozták meg, amelyek egyedülállónak számítanak az országban.

A szűcshímzések a 19. századi ködmön és a suba divatnak köszönhetően bontakoztak ki. A szűcsmesterség egyike volt a legnépesebb iparágnak, a céhük 1815-ben alakult, ami a megye egyik legjelentősebb szűcsközponttá tette a települést. A békési ködmönök ezért messze földön híresek és keresettek voltak. Az éves békési országos vásárban a helyi szűcsmesterek egy egész utcát is elfoglaltak.

A mesterség felvirágozásához hozzájárult a helyi juhtenyésztés és a jó minőségű alapanyag biztosítása. A zsinóros gombolású női ködmönt eleinte gyapjú hímzőfonallal, majd később szűcsselyemmel hímezték az ügyes kezű mesterek. A békésiek öltözéke viszonylag puritán színvilágot tükrözött, ennek ellenére a ködmönöket gazdagon díszíttetek. Önálló hímzéskompozíció került az elejére, mint melldísz, valamint a hátára és a két ujjára. A fekete és a fehér mellett gyakori volt a zöld különféle árnyalata, a meggybordó, a sárga és a piros is. A békési motívumkincsek teljesen elkülönülnek a környező települések díszeitől. Az első mintakönyv a 19. század elejéről ismert. A ködmönök virágkora a 20. század elejéig tartott, de a minták nem felejtődtek el. A békési hímző asszonyok tovább örökítették a len-, kender- vagy pamutvászonjaikra (terítő, falvédő, kötény, blúz, szoknya, stb.) természeten megtartva az eredeti szűcs vonalvezetést és öltéstechnikát. Napjainkban a Díszítőművészeti Szakkör őrzi és örökíti át ezeket a motívumkincseket.


2013-10-31 12:07:00

Jantyik Mátyás festő munkássága és hagyatéka

Jantyik Mátyás Békésen született 1864-ben. Művészi tehetsége hamar kiderült, az első tanára Orlai Petrics Soma lett. 1879-ben a budapesti országos Mintarajz Tanoda és Rajztanár Képezdében folytatta Mátyás a tanulmányait...

ahol leginkább kiváló rajztehetségével tűnt ki, amire már akkor felfigyelt Szana Tamás, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Lotz Károly és Jankó János is. A tanoda évzáró vizsgakiállításán Munkácsy Mihály is részt vett, aki meghívta magához Párizsba. 

1883-ban ki is utazott, ahol a Julien festőiskolában képezte tovább magát, itt leginkább az „új stílus”, az impresszionizmus volt rá hatással. A kint készült, Délben című olajfestményét 1885-ben hazaküldte a Képzőművészeti Társulat éves kiállítására, amely nagy sikert aratott. Két évre rá már a párizsi Salonban is állított ki festményt. A Koldus című realista tanulmánya nagy feltünést keltett. Hazatért Békésre, de ekkor nem festett, csak rajzolt: vázlatokat, tanulmányokat, kompozíciókhoz, illusztrációkat tervezett a Vasárnapi Újság és az Üstökös részére, valamint az „Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben” című, 27 kötetből álló könyvsorozathoz. 

1895-ben kialakította Békésen a műtermét és ismét ecsetet vett a kezébe. Szabadka város pályázatára küldi el első történelmi témájú festményét: „Szabadka város szabad királyi várossá nyilvánítása 1779-ben”. A pályázatot elnyerte, aranykoszorúval tüntették ki és a képet a millenniumi kiállításon is bemutatták. Ebben az időszakában rengeteg portrét festett: családtagjairól, ismerőseiről, de megrendelésre is készített. Itt születtek a legfontosabb, alföldi ihletésű művei: Az itatóhoz, Békési leány, Tisztességes szándék, Az eke mellett, Napszámos, Búzaszentelés. A millennium évében rendelte meg szülővárosa a községháza számára Kossuth Lajos portréját, amely jelenleg a Városháza dísztermében látható. A millenniumi ünnepséghez kapcsolódott az a nagyszabású pályázat, amelyet az Országház külső és belső díszítésére dolgoztak ki. Jantyik Mátyás 1898-ban a főrendi ülésterem díszítésére kiírt pályázatra két vázlattal jelentkezett, amivel megnyerte nemcsak a pályakoszorút, hanem a kivitelezési megbízást is. A falfestmények 1901-re készültek el teljesen. Az elnöki széksortól balra Az Aranybulla kihirdetése, jobbra a Vitam et sanguinem! (Moriamur) látható. A neobarokk kompozíciók jól illeszkednek abba a programban, melyben a keresztény államszemle diadalának megjelenítése volt a cél. E két munkájáért Lotz Károly, a róla elnevezett díjjal jutalmazta Jantyik Mátyást. 

Élete utolsó évében, 1903-ban még két képet tudott megfesteni, az egyiket a Képzőművészeti Társulat az azévi tavaszi kiállításán mutatta be: Krisztus ábrázolását a keresztfán, ami most a békési Szentháromság római katolikus templomban látható hadjani mestere, Orlai Petrics Soma stációi mellett. A másik műve a Vaskapu ünnepélyes megnyitását örökítette meg.

39 évesen, Békésen hunyt el. Halála után a Köröshát utcát, ahol szülőháza még ma is áll, tiszteletére róla nevezték el. 

A békési múzeum 1971-ben vette fel Jantyik Mátyás nevét, ami óta folyamatosan próbálja gyarapítani a vele kapcsolatos gyűjteményét. Jelenleg 18 festményét és 100 db rajzát őrzi.


2013-10-31 12:08:00

Szikszay Sándor mézeskalácsmester munkássága és hagyatéka

Szikszay Sándor 1884-ben született Köröstarcsán. 1901-ben a Békésen dolgozó anyai nagybátyjához, Petneházi Lajos mézeskalácsos mesterhez került, mint tanonc.

De segédinasként a leghosszabb időt Debrecenben, Bódogh Gyulánál töltötte. 1908-ban tért vissza Békésre, ahol önálló műhelyt alapított. Az 1920-as években figyeltek fel saját tervezésű és készítésű mintafáival előállított mézeskalácsaira. 1925-ben az I. Országos Kézművesipari Tárlaton munkáit a legmagasabb kitüntetéssel, aranykoszorús mézeskalácsos mester címmel jutalmazták. Munkássága során annyi érmet, kitüntetést, oklevelet szerzett, hogy azok szinte beborították a Kossuth u. 1. sz. alatt lévő cukrászdája falát. 

1938-ban Békésen jelent meg 100 db ütőfatervezetet tartalmazó mintakönyve. Többségük valószínűsíthetően fából is elkészült. A könyvben szereplő 29 féle téma közül a mézestányér 22 változata és szív 12 variánsa együttvéve a minták egyharmadát teszik ki. 1939-ben Végh József javarészt az õ tevékenységére alapozva írta meg a „Mézes-bábminták faragása a Tiszántúlon” című tanulmányát is. 

Számos szakmai és társadalmi szervezetben töltött be vezető tisztséget: a Békési Iparos és Ifjúsági Önképzőkör alelnöke, az Iparos Dalárda aktív tagja, a Békési Ipartestület elnöke, a Mézeskalácsosok Országos Szövetségének alelnöke, részt vett az Országos Iparművészeti Társulat munkájában is. 

1948-ban Békésen hunyt el, munkásságának nem akadt folytatója. Az Epreskertben található Szikszay Sándor utca 1978-ban vette fel a nevét. A mintakönyvét, az ütőfáinak egy részét és egyéb díszes faragványait jelenleg a Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum őrzi.


2013-10-31 12:09:00

Békési viselet

A 19. századi Békésen az emberek nagyrésze földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, ezért a mindennapos viseletük is egyszerű és praktikus volt.

Viszont az anyagi jóléttel párhuzamosan kialakult a ruházat hármas értékrendje is, vagyis más ruha kellett a munkára, más a kimenőre vagy jövő-menő munkára és más az ünnepi alkalmakra (esküvő, templom, bál). A „munkaruhákat” a földszínek jellemezték, az anyagjuk főleg a maguk szőtt vászon volt, illetve még szerepet kapott a karton és a posztó is. A békésieknek amilyen egyszerű volt a hétköznapi, annál előkelőbb volt az ünnepi viseletük, ami formájában ugyan még a paraszti hagyományokat tükrözte, de anyagában már a polgári ízlést utánozta. A századfordulón készült esküvői ruhákat -a férfiak és a nők esetében is - nem egy alkalomra készítették, hanem egy egész életre szóló ünneplői viseletet jelentett. Ezért a nők ünneplő ruházatában megjelentek a gyári kelmék, így a selyem, a kasmír, bársony, aminek köszönhetően komplikáltabb szabásvonalakat alkalmazhattak.


2013-10-31 12:10:00

Békési Kalendárium

2006 óta minden év őszén lát napvilágot a 160 oldalas igényes kiadvány. Ötletgazdája és a kezdetektől fogva szerkesztője Szegfű Katalin, a kiadója pedig a Családért Alapítvány.

Célja, hogy erősítse a településhez való kötődést, publikálási lehetőséget biztosítson a helyi szerzőknek, fotósoknak. Az elmúlt másfél évtizedben több száz írás látott napvilágot. A tartalmi összetételük sokrétű, található köztük ismeretterjesztő, néprajzi, helytörténeti, építészeti és kulturális témájú olvasmány is. A Békési Kalendáriumot a fentieken kívül az évente különböző témában meghirdetett pályázatra érkezett helyi témájú fotók, versek és novellák is színesítik.


2016-06-13 12:00:00

Békési rongybaba

A játékszereknek talán a legnagyobb történeti múltra visszatekintő, de mindenképpen egyik leggazdagabb csoportját jelentik az emberfigurák, azon belül is a különböző babák, bábuk.

Köztudott, hogy a lányok legtöbbször mindig az édesanyák, a nagymamák mozdulatait, szokásait utánozták, amibe szorosan beletartozott a gyermeknevelés, a főzés-sütés, a házkörüli tevékenységek egyaránt. Ezért a leányok babákkal, de legszívesebben a saját maguk, vagy az idősebb női családtagok által készített bábukkal játszottak. A rongybaba elkészítése sem jelentett különösebb nehézséget, csupán különböző nagyságú és színű anyagra volt hozzá szükség, amit aztán szépen fel is lehetett öltöztetni.


Postacím


Békési Polgármesteri Hivatal 5630 Békés, Petőfi Sándor utca 2.

Email


varoshaza@bekesvaros.hu

Telefon


+36 (66) 411-011