A görög templom Békés város történeti településmagjában és egyúttal a mai városközpontban
helyezkedik el. A templom már építésekor is központi helyen létesült. A Kossuth Lajos utcán
található templom mind a városba tömegközlekedéssel, mind a személyautóval érkezők
számára könnyűszerrel megközelíthető, illetve ékszerdoboz jellegével a településre látogatóknak azonmód szemet is szúr.
Hála az Élővíz-csatorna és a csatorna mentén futó sétány közelségének az öko- és
sportturizmus hívei – gyalogos és kerékpáros kirándulók, a kajak és kenu túrák szerelmesei –
is gond nélkül megtekinthetik. Mindarról nem is beszélve, hogy a templom már eleve
állomása a részben az Élővíz mentén kialakításra került nemzetközi projektben megvalósult
túraútvonalnak, mely útvonalon ismeretterjesztő tábla is felhívja a vármegyénkben
kirándulók figyelmét e templomra és csodáira.
Emellett a város szabadtéri rekreációs és kulturális életének, szabadtéri
rendezvényeinek is rendszeresen otthont adó Széchenyi ligettel átellenben helyezkedik el,
így, a marketingföldrajz nyelvén szólva, a például országosan is ismert Madzagfalvi Napokra
érkezők számára is jól értékesíthető.
Ismerve a városi térhasználat általános szabályait mindezek ismeretében kétségkívül
állíthatjuk, hogy kulturálisan és turisztikailag is hatékonyan hasznosítható, számos térkijelölő,
kulturális és egyéb szimbolikus szereppel is felruházható épületről van szó. Előzőek nyomán
elmondhatjuk tehát, hogy e kivételes értékünk a jövőben is könnyen bevonható vármegyénk
kulturális és turisztikai állomásainak és látványosságainak sorába.
Az ortodox templomépítészet hazánk területén leginkább jellemzően mindig is az ortodox
hitű, keleti rítusú ruszinok, vlachok, szerbek, románok, macedovlachok, görögök, bolgárok
fémjelezte nemzetiségekhez, kisebbségekhez kötődött. E népek a 14. századtól kezdődően a
20. század első feléig több hullámban érkeztek hazánkba. A legtöbben I. Lipót császár 1690.
évi dekrétumát követően jöttek, amelyben arra szólította föl a környező népeket, hogy
települjenek be a török idők alatt elnéptelenedett országba. A legnagyobb számban szerbek
érkeztek, majd a 18. század elején románok, továbbá Macedóniából macedovlachok
(cincárok) és görögök is. A betelepülők az óhazaitól idegen szokásrendszerben, politikai,
etnikai, nyelvi, kulturális és vallási közegben találták magukat, az ortodox szerb, görög,
román stb. helyett a nyugati keresztény többségi magyar környezetben. A vallásos közeg
azonban csak részben tűnt másnak, hiszen a hit tárgya, az alapvető dogmák azonosak voltak,
a fő különbség elsősorban a vallásgyakorlás módjában volt. 6 Mindazonáltal a görögség
Magyarországon nemcsak a többségi magyar környezetben alkotott kisebbséget, hanem
kisebbségben voltak abban a magyarországi ortodox közösségben is, amelyben a
meghatározó többséget a szerbek alkották.
Az alábbiakban a pár éve elhunyt dr. Havassy Péter főiskolai és egyetemi tanár,
levéltáros, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum, majd a Corvin János Múzeum egykori jeles
igazgatójának, a Gyulai Katalógusok sorozat elindítójának és szerkesztőjének, a
Magyarságkutató Intézet egykori munkatársának kéziratos összefoglalója olvasható, mintegy
e módon is ápolva az emlékét térségünk örökségvédelmének egyik kétségtelenül igen
meghatározó személyiségének, annak, aki elsőként hívta fel a figyelmemet a békési templom
kiemelkedő jelentőségére:
“Az Isten Anyja születése titulusú barokk stílusú 8 templom építését 1786 körül kezdték meg, 9
és a toronysisakon látható évszám szerint 1791-ben fejezték be. 10 Az alapítók görög
kereskedők voltak, ám ez a korszakban gyűjtőfogalom volt, mert ide számították a görögkeleti
vallásúakat, továbbá az általánosan használt görög nyelv miatt a balkáni kereskedelem
résztvevőit a macedorománokat, az elgörögösödött albánokat stb. is.
A templom toldással készült egyhajós, síkmennyezetes, megvilágítását szegmensív-
záródású ablakokon át kapja. Homlokzata előtt toronnyal, melynek kapuján juthatunk be a
félkörívzáródású szentéllyel és összetett tömegű oltártérrel rendelkező templomba. A kapu
felett szegmensíves ablak, két oldalán egyszerű lizénákkal. Az első szint felett hangsúlyos
párkány, mely végigfut a hajó teljes hosszán. A második szinten zsalus körablak, fölötte
elválasztó párkány. A toronytörzs ívesen kapcsolódik a templomhajóhoz, fent függőleges
irányban egy-egy kis íves oromfal köti össze, melynek szélein posztamensen vázadísz áll. A
törzsön felül órapárkány található, sajnos óra nélkül. A toronysisak saroktagozatos,
mozgalmas vonalvezetésű.
Egységes copf berendezése és öttengelyes ikonosztáza 1795-ben készült, képeit
aranyozott pálmalevél-koszorúval keretezték. Ikonjai kiemelkedő értékűek, melyek a híres
mester, Stefan Tenecki (1720–1798) műhelyében készültek. Magyarországon csak két teljes
ikonfala található, az egyik Szentesen, a másik Békésen.
Az ikonosztáz mögött kiemelkedő értékű műtárgy, egy vörös márvány oltárasztal
látható, melyet egy szarvasi kereskedő adományozott 1788-ban a gyülekezetnek. A békési a
legrégebbi görög feliratos oltárasztal hazánkban. Az épületben egyébként található még egy
előkészületi asztal (tulajdonképpen egy falmélyedés) görög feliratos freskóval.”
A templom kiemelt értéke annak görög feliratos ikonsora. A következőkben Havassy Péter
fenti alapos összefoglalóját Nagy Márta művészettörténész, egyetemi tanár, a Magyar
Tudományos Akadémia Köztestületi tagjának, a magyarországi posztbizánci művészet jeles
kutatójának munkáira támaszkodva egészíteném ki, melyek mindegyikében kimelet helyen
kap említést az általunk ezúton felterjesztett békési templom és annak kiemelkedő
művészettörténeti értékei.
A jelenlegi Magyarország területén hetven liturgikus használatban levő ikonosztázion áll.
Közülük hét templomépületben (Békés, Szentes, Eger, Miskolc, Budapest, Karcag,
Dunaföldvár) felállított képfalat görög feliratokkal láttak el. A mohácsi Konstantin és
Heléna tiszteletére felszentelt kápolnában, a nyíregyházi Szent György tiszteletére felszentelt
imaházban és a hódmezővásárhelyi orthodox templomban görög felirattal ellátott
ikonosztázion-töredéket őriznek. A gyöngyösi – liturgikus használaton kívüli – orthodox
templom görög felirattal ellátott ikonosztázion-töredékének darabjait a miskolci Orthodox
Múzeumban állították ki.
A görög feliratos ikonosztázionokkal és ikonosztázion-töredékekkel rendelkező
templomok jelenleg három egyházi Főhatósághoz (Moszkvai Patriarchátus, Belgrádi
Patriarchátus, Bukaresti Patriarchátus) tartoznak. Ezeket az ikonfalakat a 18. század
végén, a 19. század elején görög kereskedők megrendelésére építették. Horváth Endre
1943-ban írt tanulmányában még 35 görög templomról, illetőleg kápolnáról tesz említést,
melyeket “a történeti Magyarország területén, a gazdag görög ,,telepesek” pénzén
építettek.”
Rátérve a békési templom ikonsorára Nagy Márta nyomán 13 az alábbi adatokat áll módunkban
közölni:
“A kép fal mérete: szélesség: 620 cm magasság megközelítően: 650 cm .
Architektonika: A képfal a teljes lunettát betöltő képfalak közé tartozik. Az
alapképsort (trónusikonok sorát) magas lábazatból kiinduló, négy térben előrelépő, a
képfal szélein egy-egy falba simuló korinthoszi fejezetes oszlop tagolja. Ezeken
nyugszik a trónusikonok fölött a térben előreugró konzolos osztópárkány, mely az
ikonfalat két egységre osztja. A trónusikonok fölötti felső egység egy-egy függőleges
oszlopba rendezett apostolképei térben szintén előreugranak. Az ikonosztázion
egészében véve zárt fal, melyen három ajtónyílást vágtak. A zárt faljelleg csupán e
három helyen szűnik meg: a fal itt áttört csipkeszerű. Az ajtószárnyak faragásokból
állnak, ezek közé helyezték el az ikontáblákat.
A diakónusi ajtók bejáratainak függőleges irányú kereteiből hosszanti
irányban elfűrészeltek egy-egy darabot, minden bizonnyal csak ily módon
megkisebbítve fért el a képfal jelenlegi helyén. A képfal eltakarja a mennyezet
stukkódíszítésének egy részét. E két tényező arra enged következtetni, hogy az
ikonosztáziont más intérieurbe tervezték.
Ezt az impressziót erősíti, hogy az ikonosztázion architekturális elemei és
faragványai stílusbelileg különböznek egymástól.
Az osztópárkány fölött elhelyezkedő felső egységben ikontáblák és
faragványok láthatók, architekturális elemek nincsenek jelen. A felső egység
tábláinak formái és faragványai stílusbelileg azonosak, későbarokk-rokokó
kialakításúak. Ettől a megfogalmazásmódtól idegenek az alsó egység nagy kiterjedésű
nehézkes architekturális tagozatai és az osztópárkány is. Az ajtók fölött elhelyezett
három — az ajtókhoz viszonyítottan — nagyméretű tábla stílusbelileg a felső
egységhez igazodik. A felső egység táblái és az ajtók fölötti táblák nem egy időben
készültek az elhelyezésükre felállított állványzattal. A Királyi ajtó és a diakónusi ajtók
betöltik a teljes ajtónyílást. 14
Ilyen architektonikájú ikonfalakat a korabeli görög anyaországban nem
emeltek. A görög anyaországban ebben az időszakban is a török hódítás korabeli
(16-17. század) két vagy három soros ikonosztázion típus mintájára emelték az
ikonfalakat.
Faragványok stílusa: későbarokk-rokokó. A faragványokat aranyozták és festették.
A képfal architekturális tagozatait fehér, helyenként halványkék színűre festették.
Fafaragó mester: különlegesen ügyeskezű, más magyarországi orthodox
templomban nem tevékenykedett. Stílusát meghatározza és megkülönbözteti az a
mód, ahogyan a faragványokat a táblákon elhelyezte. A faragott díszeket a téglalap
alakú táblákon mandorla alakban csoportosította. A faragványokat merészen a táblák
belsejébe nyújtotta, olykor megsértve a táblákra festett kompozíciókat is. A faragások
szigorú mandorla alakban történő csoportosításából következik, hogy a néző számára
úgy tűnik, mintha nem téglalap, hanem álló ovális táblákat helyeztek volna el a
képfalon. A téglalap alakú tábla azon részeit, amelyek kívül esnek a faragványok által
kialakított mandorla alakú „kereten”, sötétpiros-bordó színűre festették.
A felső egység minden egyes téglalap alakú tábláját egynemű geometrikus
motívumból összetevődő faragvány-sáv keretezi. Ez a geometrikus motívum az
egyedüli a növényi motívumok között. Elnyújtott rombuszokból áll, melyek erősen
emlékeztetnek növényi szárak ízeinek stilizált változataira. A faragványok egyébként
kizárólagosan növényi motívumokból tevődnek össze: erősen elnyújtott, ellapított
akantuszlevelekből, megnyújtott palmettalevelekből, növényi indák különféle
változataiból, rózsafejekből, hármas csoportokba vagy csokrokba osztott bogyókból.
Különlegesen szépek a diakónusi ajtók fölötti táblák függőleges ágainak faragványai
között megbúvó harangvirágok. Gyakori a sima, vagy redőkbe rendezett
szalagmotívum is. A Golgota-kereszt fölött kétágra hajló, rojtokkal díszített, festett
függönymotívumot helyezett el a mester. A faragványok plasztikusak, de kevéssé
lendülnek ki a síkból. Későbarokk-rokokó kialakításuk következtében mégis
mozgalmasságot árasztanak. Emiatt kevéssé érzékelhető, hogy az ikonosztázion
teljesen zárt fal.
A fafaragó mester által használt motívumkincs nem köthető sem a
magyarországi barokk-rokokó stílushoz, sem a XVIII. századi görög fafaragó
műhelyek motívumkincséhez. A mester minden bizonnyal a történeti
Magyarország déli vidékein működő szerb fafaragó műhelyek egyikének
vonzásköréhez tartozott. Hibátlan mesterségbeli tudással, magas művészi
színvonalon dolgozott. A faragványokat igen jó minőségű arannyal aranyozták.
Kompozíciók száma: negyvennyolc
Technika: fa, olaj
Felirat: görög.
Ikonfestő mester, kor, stílus: Stefan Tenecki műhelye, 1780-as évek első fele (1786
előtt), Kijevi Festőakadémia stílusa. A Királyi ajtó és a diakónusi ajtók tábláit a
XIX. században átfestették.
Ikonográfiailag a békési ikonosztázion az orosz-ukrán öt zónás ikonosztázion-
típust követi. A festett táblák öt zónára oszthatók: trónusikonok, trónusikonok alatt
elhelyezett szentírásbéli eseményeket megjelenítő táblák, Ünnepek, Apostolok,
Próféták. Az egyes zónák tábláit nem horizontális sorokba rendezve helyezték el.”
A békési ikonosztázion táblái – az átfestett kompozícióktól eltekintve és a trónusikonok
alatt elhelyezett táblákat kivéve – közel azonos kvalitással S. Tenecki műhelyében
készültek. S. Tenecki (1730 körül -1786 után) korának kiemelkedő szerb származású
mestere a Kijevi Festőakadémia stílusát képviselte. Az ikonográfiában szívesen
alkalmazta a nyugati katolikus barokk művészet motívumait: szárnyas angyalfejeket,
gomolygó felhőket, lebegő drapériákat, tájképi részleteket stb. Technikában követte a
nyugati mintát: legtöbbször gipszalap alkalmazása nélkül olajjal fára festett. A Kijevi
Festőakadémiáról kikerült mesterek munkáit megkülönbözteti a vésett ornamentikával
díszített arany háttér, mely kora bizánci hagyomány felújítása. Ezek a mesterek stilizált
vagy stilizálatlan növényi motívumokkal díszítették a szereplők öltözékét is, ily módon
harmonikus összhang teremtődött a háttér és a kompozíciók nagyobb foltjait kitevő öltözékek
között.
S. Tenecki művészetét a barokk stílus főképpen formailag érintette meg. Felhasználta
ugyan a barokk motívumait, azonban az ikonográfiában - szinte kizárólagosan a bizánci
hagyományokhoz igazodott. A szereplők megfogalmazásakor is a bizánci örökséghez
nyúlt. Fegyelmezett figurái megőrizték a bizánci kori művészet szentjeinek orthodox
spiritualitásat. A békési ikonosztázion kompozíciói bensőséges, lírai hangulatot sugároznak,
a szereplőket különleges báj és gracilitás jellemzi. A békési és a szentesi ikonosztázion
tábláin kívül nem ismerünk olyan alkotásokat, melyeket S. Tenecki műhelye görögök
megrendelésére készített és görög feliratokkal látott el.
„A békési és a szentesi ikonosztázionokat összehasonlítva szembeötlik a különbség a
színek használatában. A békési képfal színei (uralkodóak: arany, kék piros)
ragyognak. A szentesi képfal színskálája visszafogottabbnak, halványabbnak,
fáradtabbnak tűnik. Ennek oka abban rejlik, hogy bár az alapszínek a szentesi
képfalon is ugyanazok mint a békésin (a zölddel kiegészülve), az arany szín kisebb
mennyiségben van jelen, nem képes felerősíteni a többi színt. A békési ikonosztázion
táblái azonos kvalitással készültek, a szentesi képfal kompozíciói különböző
tehetségű mesterek keze alól kerültek ki. A két ikonosztázion tábláit közel azonos
időben az, 1780-as évek első felében festették. A békési és a szentesi képfal ikonjai S.
Tenecki műhelyének legkésőbbi, egyedüli görög felirattal ellátott kompozíciói. A
békési képfal és a két szentesi trónusikon a mester ecsetje alól kikerült kvalitásos
darabok közé tartozik…
…A jelenlegi Magyarország területén található görög feliratos
ikonosztázionok a 18. század utolsó évtizedeiből és a 19. század első éveiből
származnak. A műalkotások többségét drága, jó minőségű anyagok
felhasználásával, kvalitásos mesterek közreműködésével készítették.
A megrendelők igényességéről tanúskodik az is, hogy az ikonosztázionok tábláin
elhelyezett görög feliratok többsége nyelvileg kifogástalan… A görög emlékek a
magyarországi orthodox művészet történetének fontos fejezetét képviselik.
…Az ikonosztázionok szerkezetéhez hasonlóan ezeknek a képeknek a stílusa is
teljesen eltér a korabeli görög óhazai festészeti produktumoktól.”
